Ami a Compiz mögött van
1. rész - a nyílt forráskód
2007. december 2.
Az Ubuntu szabad szoftver, egy Linux disztribúció. Sokak számára ez legfeljebb annyit jelent, hogy akkor nyilvánvalóan ingyenes - pedig ennél azért jóval többről van szó. A lényegi különbség ugyanis a szabad és a kereskedelmi szoftver között nem egyszerűen az árban keresendő, hanem a nyílt forráskódban. A forráskód hozzáférhetősége teszi lehetővé, hogy bárki tanulmányozza vagy módosítsa egy alkalmazás működését.
Ebből a sajátosságból következik a Linux disztribúciók gyors fejlődése, és biztonsága is. A biztonságot az garantálja, hogy a nyílt forráskód miatt a programba nem lehet hátsó ajtókat rejteni, hiszen az rögtön kiderülne. A biztonsági hibák gyors javítását az teszi lehetővé, hogy a forráskódot sokan láthatják, így a hibák hamar kiderülnek, és a javításokra sem kell sokat várni.
A gyors fejlődés pedig azért lehetséges, mert a fejlesztők megosztják egymás között a munkát. Amit már valaki egyszer leprogramozott, azt nem kell újra megírni, hiszen ott a forráskód, amit fel lehet használni. Ha pedig valaki egy új, izgalmas projektbe kezd bele, pillanatok alatt csatlakozhatnak hozzá új fejlesztők, így nagyon hamar elkészülhet a kiadásra érett változat.
De más előnye is van a nyílt forráskódnak: ez pedig a sokszínűség. A cikk írásának pillanatában a
Distrowatch oldal 364 Linux disztribúciót tart számon - de grafikus környezetek között is bőven van választási lehetőség, mint például a Gnome, a KDE, az XFCE, az Enlightenment vagy a Fluxbox.
Bár a Linux világában járatlan felhasználó úgy gondolhatja, hogy a sok disztribúció megosztja az erőforrásokat, valójában azonban a helyzet éppen fordított: hiszen egy Ubuntu rendszeren is bőséggel található például a SUSE Linuxot fejlesztő Novell, vagy a Red Hat programozói által készített kód. Mindez pedig az úgynevezett bazár fejlesztési modellből adódik. Ennek részletes bemutatását ezen cikk keretei nem teszik lehetővé, azonban akit részletesebben is érdekel a dolog, annak érdemes elolvasnia Eric S. Raymond kiváló könyvét, a Katedrális és bazárt, amelynek a fejlesztési modell is köszönheti az elnevezését. A könyv egy része
interneten is olvasható.
A bazár fejlesztési modell lényege ugyanis, hogy a fejlesztések nem felülről vezérelten, egyetlen központi akaratot és irányítást követve zajlanak, hanem alulról vezérelten, organikusan. A programozó csapatok nem rejtegetik a forráskódot, hanem már a fejlesztés korai szakaszában megosztják. Így a fejlesztésbe könnyen bekapcsolódhatnak mások. Ráadásul az evolúciós hatás is érvényesül: az életképes megoldások nem veszhetnek el egy rossz vezetőségi döntés miatt, hiszen ha van benne fantázia, akkor a projekt tovább fejlődik, és ha az idő igazolja, a felhasználók pedig megszeretik, akkor sikeres is lesz.
A Linux disztribútorok pedig ezeket a fejlesztéseket fogják össze, és csiszolnak belőlük egységes rendszert a saját koncepciójuknak megfelelően. A nyílt forráskódnak köszönhetően könnyedén elvégezhetik az esetleges apróbb módosításokat, hogy jobban illeszkedjen a rendszerhez. Ha pedig valamilyen funkciónak szükségét érzik, akkor azt kifejleszthetik ők maguk is, de segíthetik akár egy független projekt munkáját is. Bárhogy is döntsenek azonban, a nyílt forráskód lehetővé teszi, hogy a fejlesztésből más disztribúciók is profitáljanak.